dreams come true

"mindig is tudtam, hogy te nem a valóságban élsz..."
Igaz.. de csak félig.. Persze, bevallom, hogy azért a képzelőerőm az átlagnál szélesebb körű, és a kelleténél többet járok "álomföldön," mint amennyi megszokott. De most fásuljak bele az életbe? Nem jobb elrugaszkodni egy kicsit, amikor minden összesűrűsödik körülöttünk? Én ilyenkor, ha felszállok a buszra hazafelé, csak nézek ki az ablakon, és pörög az agyam. Addig is kivonom magam a gondok forgatagából. Az embernek így is olyan sok megoldásra váró dolga van az életben, hogy olykor már túlságosan elviselhetetlen... Az pedig, hogy mások szerint néha nem túl reálisan bízok a pozitív dolgokban, nem feltétlenül irracionalizmus, csupán optimizmus. =) No de ilyen téren én javíthatatlan vagyok, ez már biztos..

Az álmok, a valódi álmok, viszont számomra nagyon sokat jelentenek. Mindig is azt gondoltam, a lélek és az Ég jelzései számunkra. Sokszor mutatnak utat, ha elakadok az életben, és rengetegszer vetítettek már előre dolgokat, amik később ilyen, vagy olyan formában megvalósultak. Sosem konkrét események, de rám váró élethelyzetek, érzelmek felbukkantak  fel bennük, és ezek a valóságban tényleg bekövetkeztek.
Az én álmaim mindig annyira valóságosak, mintha tényleg átélném őket a való életben is. Mint a filmkockák egymásutánja. 

Nekem az álmok jelentik az egyik legnyíltabb kommunikációs csatornát a fenti világgal és a lelkem rejtettebb zugaival is. Régóta figyelem, hogy mit álmodom, bár van, hogy az ember nem emlékszik pontosan rájuk. A lényeges részeket megpróbálom megragadni, és gyakran van olyan, hogy álmoskönyvet keresek, hogy megértsem jelentésüket. Ugyanakkor tudom, hogy  megfejtésükhöz önmagunk kellünk, nem egy könyv. Külön feladat, hogy magunkra vonatkoztatva megértsük őket.
Ma megjelent az álmaimban egy tornádó, de ez az óriási fajta, amit én rémüldözve nézek olykor a híradókban.
Nem igazán tudtam mire vélni. Az könyv szerint hirtelen váltást jelent az életben, és nagy, új érzelmeket, ami váratlanul ér. Mindenesetre kíváncsian várom, mi lesz ebből a valóságban.

Amikor azt hallom egy mesében, vagy valahol, hogy "az álmok valóra válnak", nekem mindig két dolog jut eszembe: a valódi álmok, amiket megálmodunk alvás közben, és azok az álmok, amelyeket mi képzelünk el, (gyakorlatilag célok) és szeretnénk, hogy megvalósuljanak. Bármelyikről is legyen szó, azt gondolom, igenis valóra válhatnak. A célok, már csak azért is, mert az emberi gondolat teremtőereje határtalan, és a pozitív gondolkodással minden jót bevonzhatunk az életünkbe. (ám ez az ellenkezőjére is igaz)
Az, hogy néha mások szerint megvalósíthatatlanok ezek az álmaink, szerintem nem igaz. Nincs lehetetlen. Nem szabad azt gondolnunk, hogy nekünk csak kis dolgok adathatnak meg az életben. Mert mi nem érdemeljünk meg, vagy mert "olyan nincs hogy minden stimmeljen". Dehogynem. Csak meg kell tanulnunk, hogyan higgyünk magunkban, és azután pedig a céljainkban. Ha ez sikerült, az életben folyamatosan olyan lehetőségekkel és dolgokkal találkozunk majd, ami előrevisz bennünket a végcélhoz. Mielőtt valóban rádöbbennénk, már régen azon az úton járunk, ami a megvalósuláshoz vezet.
Merjünk nagyot álmodni, mert célok nélkül az élet semmit sem ér. "Ne a jót akard, hanem a legjobbat! Megkaphatod!" (Müller Péter) Sok ember tudatában az él, hogy például olyan ember nem létezhet, akinek minden jó az életében: sikeres a munkában, szuper családja van, szerelme, pénze, elég szabadideje. Miért ne lehetne? Ezeket a ki nem mondott gátakat mi építettük, az emberi tudatunk, és ezeket az igaznak vélt dolgokat mi is átvettünk neveltetésünk során, ugyanúgy mint azt, hogy "ne menj át a piroson" vagy hogy "fogadj szót a felnőtteknek".Én azon dolgozom a saját életmben, hogy megtanuljam, az elhatározásoknak nincs határa, megvalósíthatatlan dolog pedig nem létezik. (ilyen téren) Mindez persze nem azt jelenti, hogy azok, akik rengeteg jó dolgot vonzanak be gondolataikkal az életükbe nem részesülnek rosszban. Dehogynem. Ezek a rossz dolgok a tanulási folyamatunk részét képezik.


Álmok nélkül nem élet az élet...