it is all the fashion..

ez még az "elmegy" kategória..

Az a fogalom, hogy divatmániás, igenis létezik. Szerintem az is, hogy boltkóros. Elvégre van egy ilyen film is. (És egy regénysorozat is.) Igaz láttam, de csak annyira emlékszem belőle, hogy a filmben kulcsszerepe van egy sálnak.. Amit kinéz magának a lány, és megvesz neki a srác, akibe később beleszeret. (= De lehet rosszul emlékszem...

A "trend"  meg "divat" szavakat manapság mindenre ráaggatják, és szerintem nem mi vásárlók döntjük el, hogy mi a divat, hanem a nagy kifutókon dől el igazán, azok adják a világnak a sablont, ami alapján minden fashion-mániás öltözködik. Én mindig is úgy voltam vele, hogy azt veszem meg ami tetszik, csak azért mert valami divat, nem. Ha nem szeretek bele az adott cipőbe, felsőbe vagy táskába, akkor otthagyom..
Rosszul vagyok például attól, hogy zoknival vesz fel valaki egy szuper cipőt. Ezzel meggyalázni egy Jimmy Choo-t?! Hát láttam már rá példát. Szörnyű.

Néha túl sok az a kép nekem, amit a kifutókon mutatnak. Újabban az utóbbi pár évben a "mindent mindennel"-elv érvényesül a leginkább. Nincsenek szabályok, határok. Na de ezzel a tökéletlenséggel együtt teljes a világ.

A mai retro-imádat igazán kedvez azoknak, akik szeretik a turikat, vagy  akik anyu húsz évvel ezelőtti ruháit találják meg a pincében jól bezsákolva. Hasonló cuccokat lehet kapni méregdrágán a boltokban... Van például egy övem, ami szuperül megállja a helyét, kis világoszöld, apró fehér virágokkal, még anyu egyik ruhájához volt fűzve. Én pedig lenyúltam, amikor kidobta a ruhát.. Mennyit nevettem én azokon szoknyanadrág izéken amiket régen hordtak. Se szoknya se nadrág, nem lehet eldönteni melyik... meg amikor "egybenőtt" a felső a rövidnadrággal.. És tessék. Most ezeket lehet látni a boltokban. (=   Csúcs. Mennyit fordul a világ. Rájöttem, hogy nem kell kidobni semmit, mert egy-két évtized, és ha még jó lesz rám, újra hordható lesz. Visszajön a divatba.

Emlékszem, Mama imádta a magassarkúkat, én meg imádtam járkálni bennük. 4-5 évesen kiosontam az ebédlőasztal mellől, belopóztam a cipősszekrényhez, felvettem őket, és végigsétáltam bennük a folyosón. Mama pedig hagyta, mert megígértem, hogy mindegyiket visszarakom.. Persze annyit kiszedtem, hogy a végén már sosem emlékeztem melyik hol volt eredetileg... Azok a cipők most sokat érnének, és jól jönnének egy-egy ruhámhoz..

Nagyon tetszenek ezek a virágos cuccok mostanság. Olyan aranyosak!

egy csodás Pucci darab tavalyról =)

Nagy-naaagy virágok mindenütt. És még egy bizonyíték, hogy miért nem kell(ett volna) kidobni anyu ruháit: álmaim új netovábbja a színes, mintás hosszú nyári nadrág. Egyszerűen szuper.

Tegnap kinyitottam az egyik magazint, na, mondom, van egy kis időm, belelesek. Megláttam az egyik oldalon egy modell arcát. Á, mondom biztos félrenyomtatták, rossz a  festék. Két oldallal később megint ugyanaz. És rájöttem, hogy  a csaj szimplán csúnya. Tudom, hogy mindenki szép a maga nemében. Hiszek benne. De miért az ilyenek a modellek? Ebben a csajban konkrétan semmi nem volt, amit szépnek lehet nevezni. Ha éjszaka egy aluljáróban találkoztam volna vele lehet elszaladok...

Azt hiszem, ma már nem bárányokat számolgatva alszanak el a lányok, hanem magassarkúkat vesznek számba... Ez a modern világ... (: