2011. június 7., kedd

Paulo Coelho - A zarándoklat

"- Mit hallgatsz? - kérdezte kis idő múlva.
- Semmit. A csöndet.
- Bárcsak olyan megvilágosodottak lennénk, hogy hallanánk a csöndet! De csak emberek vagyunk, és még a saját fecsegésünket sem halljuk meg.  (...) Minden meg van írva a zajokban. Az ember múltja, jelene, jövője. Az az ember, aki képtelen hallani, az nem hallja meg az élet tanácsait, amelyeket pedig minden pillanatban kapunk. Csak aki hallja a jelen zaját, az képes biztos döntést hozni."

Azt gondolom a saját lelkünk szavait, hangjait is meg kell tanulnunk meghallani. Ezek segíthetnek bennünket az életutunkon, mindennapjainkban is. Például a megérzések. Nem véletlen, ha rossz előérzetünk támad. Hallgatni kell rá, mert a belsőnk megsúgja ha baj közeleg, és még időben elkerülhetjük.
Ha megértjük önmagunkat, minden részletünket, lelkünk darabjait - hiszen sokszor van úgy, hogy nem feltétlenül tudatosan, hanem ösztönösen cselekszünk - akkor sok más dolgot is meg fogunk érteni, másképp fogjuk látni a világot.
Az Égiek szavait is fontosnak tartom (távol álljon tőlem a vallásos maszlag, ez egy más fajta gondolkodás, de majd erről is írok...). Mert csak úgy tudunk megoldani egy élethelyzetet, feladatot, ha ezeket az üzeneteket, és a saját belsőnk szavait összevetjük, és aszerint cselekszünk. A lélek sok dolognak tudósa. (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése