Nem tudom hányszor kell leesnem hogy tanuljak a hibáimból, azt viszont tudom, hogy mindig újra meg kell próbálni, akár századjára is. Az élet feladatok sorozata. Mindennek megvan a miértje, az oka, és a célja. Ebben hiszek, és azt gondolom ez így is van rendjén. Felesleges megkérdőjelezni, hogy "miért történik ez velem?". A válasz csak annyi, hogy: azért mert ezt is meg kell élni, ebből is tanulni kell. Minden ami elől menekülsz, egyszer utolérhet, és akkor azt hiszem, a legegyszerűbb szembenézni vele, nem pedig sorozatosan kikerülni. Ha örökös fenntartásokkal állunk a dolgokhoz, annak csak egy eredménye van, az biztos, hogy nehéz lesz meglepetést okoznia az életnek. A fenntartások pedig gátat szabnak annak, hogy bízni tudjunk másokban, és minden jó dolgot észrevegyünk, és megéljünk életünk során. Ha falat építesz magad köré, mert félsz, hogy megbántanak, vagy kihasználnak, azzal csak elvágod magadtól az embereket, és esélyt sem adsz, hogy szeressenek. Aki nem kockáztat, az nem is nyerhet, semmiben.
Nemrég szembetaláltam magam azzal a kérdéssel, hogy változtatnék e valamin az életemben, azokon a dolgokon, amit tettem, vagy ahogy döntöttem. Mindjárt elkezdtem számolgatni, mik lennének azok a dolgok, amit teljesen másképp csinálnék, vagy helyzetek, amiket utólag nézve elkerülnék. Aztán rájöttem, hogy állj. Ennek semmi értelme. Mert a megtörtént dolgok nagy része tett azzá, aki ma vagyok. És ezek nélkül nem látnám át úgy, olyan szemszögből az életet, ahogyan teszem azt most. A rossz dolgok, időszakok, és döntések mind megedzettek. Csak reménykedni tudunk, hogy nehezebb nem jön. Vagy ha jön is, okosabban kezeljük, és éljük meg, mint régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése