"... Az értelem a tudatunknak csupán a külső burka. Alatta ott vannak az érzelmeink. A szívünk mélyén, ahova senki be nem láthat, tökéletesen hiszünk az érzelmeknek, és mindent tudunk, szavak nélkül is. Ha sohasem kellene kilépnünk a világba, egy pillanatig sem kételkednénk a megérzéseinkben. De kitesszük a lábunkat, és hiúságunk azt diktálja, hogy a belső valónkat megfelelő köntösben kell prezentálnunk a nagyvilág előtt. Átfésüljük a gondolatainkat, és kiegyenesítjük őket." De miért jó ez? Mire ezek fene nagy elvárások? Boldogabb lettél tőle? Hogy megfelelsz az elvárásoknak? Csak beleillesz a környezetbe. De semmi több. Egyedinek lenni kihívás.
Ez a világ mindannyiunkat próbára tesz. Sokan elfelejtik honnan jöttek. Sokaknak csak dereng. És csak kevesek emlékeznek rá. Ők tudatosan élik az életüket. Nem gondolják azt hogy a lehetetlen létezik. Nem aggódnak azon hogy elment a villamos.. Nem félnek a villámlástól... Nem haragszanak ha valaki rájuk lép a buszon.. Csak elmosolyodik, és konstatálja hogy "igen, ő még sajnos nem érzi azt amit én", nem tudja hogy nem kell rohanni. Az idő csak illúzió, amit mi emberek teremtettünk meg és alkottuk, : korlátként. Mindent eköré építettünk, most pedig képtelenek vagyunk szabadulni tőle. A percek számolgatásával pedig gyakran elfelejtünk igazán élni. Rohansz a munkába, a boltba, az egyetemre és nem veszed észre ha egy elejtett virágon lépsz át a járdán. Mi legtöbben csak a felszínt látjuk. Lássuk hát azt is ami mögötte van. Ez a szürke. Az pedig a színes. - lenne -.

pamacsfa

Néha sokkal jobban esik kicsit gyereknek lenni és figyelmen kívül hagyni a világot.. Felnőttként se felejts el néha gyereknek lenni! Őrizd meg az akkori ambícióidat, és ne hidd azt hogy nem válthatod meg a világot... Magasra juthatsz! ... És még annál is magasabbra. Semmi nem állhatja utadat. Csakúgy, mint amikor fára akartál mászni, vagy kastélyt építeni a kertben. Mindegyik sikerült nem? így vagy úgy, a magad módján, de igen!

Tegnap egy bácsi leült mellém a buszon, aki vallásos lapokkal traktált pár fiatalt. Látta hogy tanulok így nekem nem adott. nem sokkal később felszállt egy idős néni, és fél perc alatt szóba elegyedtek, a "milyen szörnyű ez a világ" kezdetű mondattal... A bácsi Istenről akart beszélgetni korábban a fiatalokkal akiknek lapot adott. de a nénihez intézett mondata a következő volt: "hát igen nincs már szeretet" "már régen nincs". Majdnem kiesett a könyv a kezemből. Hogy lehet nem hinni a szeretetben? Hogy lehet nem érezni? Körülleng bennünket, belélegezzük, ott van az utolsó porszemben is. Ettől és ezért élünk! az élet értelme.

did you get your own happily ever after?

semmi nem garantálhatja a boldogságot. te magad kell hogy az legyél aki elfogadja a lehetőséget. kérj. és megkapod. a te feladatod hogy megtartsd a kapott boldogságot. csakis a tied.
a kishal és a nagyhal is megtalálja a boldogságot ha egy irányba úsznak a nagy tengerben. ^^ szóval nem szükséges hogy te legyél a nagy hal. sem a cápa. :D
csak ússz jó irányba. és az akváriumnak csak akkor vannak falai ha te odaképzeled. amúgy az egész mindenség egy nagy tenger. arra úszol amerre akarsz. :)
de azért a macskákat kerüld. ők tényleg megesznek. (?) ;)

" a csoda megérkezett, légy hát türelemmel, hogy elérjen hozzád".

A kihívás nélküli élet nem élet. Az ember, születésével feladatot, küldetést választ, amelyet meg kell élnie teljes egészében, annak minden valójában; de ez csak úgy lehetséges sikeresen, ha mérlegelni tudja, hogy minden egyes rossz szükséges rossz, - egy tanulási folyamat része - amely majd elvezet a személyiség teljes, kikristályosodott voltához; és ezek által a elkövetkező boldogság megélése mindinkább tisztábban, és lelkünk minden egyes részét elérő formában valósulhat meg. Ha feladjuk, azzal önmagunkról mondunk le; a saját valónkkal szemben támasztott elvárások feladása pedig megsemmisítik az erőnkbe és képességeinkbe vetett hitet, amely egyenesen láncreakciót indíthat el.. Könnyebb az egyenes utat választani, de az ember kíváncsi természete révén úgyis a kanyargósat választja, mert az sokkal szebb lehet; ha tudjuk hogy minden egyes zsákutca - bár olykor feleslegesnek is tűnhet - egészében közelebb visz a célhoz. Ha az egyén eljut odáig, hogy saját álmait megkérdőjelezi, miben hihet akkor?
Visszatalálni önmagunkhoz talán a legnehezebb feladat, melyet egyedül kell végigjárnunk, azonban e kemény próba sikeres, ha újra hinni tudunk korábbi álmainkban, és a létünket átértékelve, az apró örömöket begyűjtve, a nagyobb rosszakat pedig elfogadva és belőlük tanulva indulunk tovább azzal a tudattal, hogy egy színesebb életút vár bennünket. Immár azzal a tudással felvértezve, mely biztonságérzetet ad: legközelebb tudni fogjuk hogyan toljuk arrébb az elénk gurított követ.

A teljesség az a csoda, amelyet csak azok kaphatnak meg, akik hisznek az egészben. Ha átléped saját korlátaidat egy olyan szigetre jutsz, ahol nincs határa a képzelőerőnek, és nincs ami megakadályozzon kiteljesedésedben.
A legfontosabb hogy tényleg az légy, aki lenni akarsz. Aki benned rejtőzik, és néha azért nem látszik mert a mai társadalom, a környezetünk rákényszerít hogy minimumra tekerd a kapcsolókat, hogy alkalmazkodj ahhoz "ami helyes". Csakhogy minden helyes, amit te annak gondolsz. Mások gondoljanak azt, amit akarnak, a legfontosabb hogy te az légy aki mindig is akartál. Anélkül, hogy érdekelne mások mit gondolnak. Elítélhetnek. Mindig lesznek olyanok akik elítélnek. De lehet hogy azért teszik mert irigyek. Ez sose bosszantson. Ő nem értik azt a világot amiben te élsz. Nem értik a teljességedet. Nem is érzik. Egyszer talán. Ha valami rádöbbenti őket arra hogy nem érdemes rohanni. Hogy minden egy karnyújtásnyira van. Csak ki kell nyújtani a karodat. És megkapod. Tudatosítanunk kellene magunkban, hogy mindent megkaphatunk. Nincs olyan hogy "ha az egyik dolog jó akkor biztos történik valami rossz." Lehet egyszerre elegendő pénzed, egészséged, családod, szabadidőd, ambíciód, sikered. Nem kell lemondanod egyikről sem. Teremtsd meg a gondolataiddal. Ezután csak azon kell dolgoznod, hogy nyílj meg a lehetőségek befogadására, és ha megkaptad amit szerettél volna, dolgozz azon hogy meg is tartsd.
Márpedig az élet a lehetőségek tárháza. Nyisd meg a legelső kaput. És kinyílik a többi is.

énekled dalod.
hangod felénk száll.
megtisztít, kitalál.
szent szavunk száll.
lejjebb s alább.
ötletedben megtalál.
keresd őt tovább.
lenéz rád s megtalál.
 ebben a percben élvezd ki minden szavát
kezed alatt a betűk  szent szavát.
hagyd hogy szóljon tehozzád
isteni lényünk így tehát.
kell a szó, kell a hang.
bocsát reád 
isteni lény, szó fohász
add meg nékünk, ó ,
így tehát.
kezd el, szíved kapuját 
ébren nyitva
 ó reád 
kezd tehát a nappal.
minden érzés szerte száll.
élvezd ki a hangot: 
énekünk száll.
szent kórus dala hív.
nyisd meg elméd mifelénk.

énekeld hát szent szavát
lelked mélyének dalát.
kinyílt tudat erős elme ez vezet majd célhoz. erre.
kell  a világ kell a fény.
tárd ki szíved mifelénk.
nyisd meg magad még jobban .
bensőd felét.
őrizd meg szívedben a tudatosságot.
lelked mélyén a lángot.
tárd ki kapuidat élvezd hangunkat.
láss míg kell.
te vagy az hát fénynek angyala
terítsd ki szárnyaidat
helyezd rám álmaidat.
„segíts nekem!”
„aludj el … s eljövünk érted újra meg újra.”

totality

Az eső pedig egyszer csak szakadni kezdett, és egyértelművé vált:  boldogság kapujában állunk, ha hisszük, hogy képesek vagyunk itt és most átlépni. Letenni a félelmeket, és csak átadni magunkat az érzésnek. Az egész lényünket. Ennek az energiának, amelytől teljesnek érzed magad, és olyan érzeted támad, mintha tíz centivel a föld felett haladnál minden lépéseddel. (Ez a változás szele is. Ez az év a változás éve. Minden és mindenki változik.)

Átölel a lelked mosolya, sugárzik. Tízszeres energiával pörögsz, és ledöntöd a korlátokat. Mert érzed, hogy semmi sem lehetetlen. Minden, amit akarsz, elérhető, itt van egy karnyújtásnyira. És végre kinyújtod a kezed. Kinyitod a tenyered. Hogy befogadd a jót. 

Egységes egésznek érzel mindent. A képkocák a helyére kerülnek, és egy új, harmonikus világban élsz majd tovább. Ahol a szeretet energiák még inkább uralkodóvá válnak. És ezzel bármit meg lehet magyarázni. Szeretetből lettünk, szeretve vagyunk, szeretetért létezünk.

let the rain fall down

Imádom nézni az ablakból, ahogy sűrűn esik az eső, ahogy odakint hirtelen megtisztul a levegő, és amikor kilépek az ajtón mindig ugyanaz a jóleső érzés tölt el az ilyen napokon: változás jön. 

A változás nem mindig könnyű: másítani a megszokott dolgokon mindig kihívás. Ahogy ma figyeltem az esőcseppek hullását, és éreztem a friss levegőt tudatosult bennem, hogy ez a változás most nem lesz egyszerű. Meg kell érte küzdenem. Ahogy az eső is sugallta - hol elállt, hol irtózatos módon esni kezdett - ez a kiszámíthatatlanság most nehézséget okoz, és ahhoz hogy ezt megoldjam, ideje elindulni. A változás útján. Az életszakasz-váltások előtt le kell dobnunk múltbéli terheinket, hogy az új energiák teljesen átjárjanak és feltöltsenek, majd pedig sikerre vezessenek bennünket. Leteszem a félelmeket, és megpróbálom magam mögött hagyni a rossz érzéseket. Magamra fogok koncentrálni, és arra, hogy csak azt teszem ami nekem jó. Nem szabad hogy mindig másokat vegyünk először fontolóra:hogy ők mit gondolnak, mit éreznek. Néha kell hogy magunk legyünk kicsit, befelé fordítva a tekintetünket, és mindent megtenni amit úgy érzünk boldogabbá tenne bennünket - anélkül, hogy számolnánk a következményekkel. Amire igazán vágysz, megadatik.

A szabadság az, ami az ember sajátja. A szabad akarat, és a gondolatok ereje. 

Ha pedig elindulsz a változások útján, csak azokat a köveket vidd magaddal, amelyek számítanak: nem érzed a súlyát, és tudod hogy a világ végére is elcipelnéd. Egyszer pedig az út során gyűjtött köveiddel megérkezel egy helyre, ahol már nem kell tovább sétálnod, amikor azt érzed teljes vagy, és nem tudják elvenni tőled ezt az érzést: ott lakik a boldogság, mely az emberi szívben gyökerezik, átölelve mindazokat, akik mellettünk álltak a hosszú úton. 

let me remember

Annyira szeretnék sok emléket megőrizni az életben. Az elmúlt évekről, a fontos pillanatokról és a hétköznapokból egyaránt. Vissza akarok emlékezni a gyerekkorom éveire, és nem csak néhány morzsát találni képek, érzések formájában, hanem összefüggő élményeket. Hogy milyen volt egy 15 évvel ezelőtti napon felébredni, hogyan nyitottam ki a ház ajtaját és szívtam be a friss nyári levegőt. Mire gondoltam akkor, mikor gyerekként lehuppantunk a fűbe, és állatok formáját láttuk a nyári égen úszó felhőkben. Milyen fontos dolgokat mondhattak a nagyszüleim? Vissza szeretnék emlékezni merre sétáltunk a kedvenc fagyizómhoz, és hogy milyen öröm volt kiengedni a nyuszikat a veteményesbe... Nos igen, a rosszaság nem áll messze egy gyerektől sem..
Ezért szeretném néha, ha vissza lehetne nézni életünk filmjét. Belenézni és átélni dolgokat újra. Legalább egy kicsit. Hogy még inkább az emlékezetembe véssem őket, és érezzem a percek fontosságát. Az idő mulandó, és az életünk is.
Vannak dolgok, amikre visszagondolva az ember másképpen cselekedne, vannak dolgok amiket megbánunk. Viszont ha megtaláljuk ezekben a múltbéli foszlányokban azokat a momentumokat, amelyek többé, jobbá, tapasztaltabbá tettek bennünket felnőttként, átértékelődnek a hibák, és megtanulunk velük élni, és elfogadni hogy úgy kellett történniük, ahogy megtörténtek. És ez nem baj, kifejezetten jó, mindaddig amíg tudjuk hol rontottuk el, és rájövünk mi az, amit másképp kell csinálnunk a jövőben.
Ebben az egysíkú világban fényképek, videók, hangfelvételek, és leírt szavak őrizhetnek múltbeli pillanatokat, de remélem egyszer ugyanebben a világban, mikor már több sík létezik majd, kitalálják azt, hogyan lehet megörökíteni a fontos dolgokat úgy hogy egyszerre égetjük bele az érzést, a képet, a hangot, a körülményeket, egyszóval az érzékeink által tapasztalt egész helyzetet egyetlen, jól megőrizhető, és bármikor újra lejátszható "időkapszulába". (:
Mikor jön el végre egy olyan világ amikor a könyvek lapjaiból nem csak a betűk által megformált világot olvashatod ki, hanem érzed pontosan ugyanazt a dolgot, amit tudatni akar veled az író? Én ilyennek szeretném érezni és tapasztalni a világot. Egy új, sokdimenziós, határozottan érzékelhetőbb világot. Elvégre 2012 van, a változás éve... talán egyszer élhetünk egy ilyen Földön. Megváltozik majd az emberek felfogása, és az idő lényegtelenné válik, csak az határoz majd meg mindent, ami van, amit akarunk, és ami igazán fontos.

lenyomatok

A lelkünk, a szellemünk olyan korábbi életek jegyeit hordozza magán, mely meghatároz bennünket: kapcsolatainkat, félelmeinket, céljainkat, azok eléréséért folyatott harcainkat, kitartásunkat és a szeretetre való képességünket.
Mikor már kezdtem elfelejteni, és megkérdőjelezni azt a mély, belső korábbi megérzést, hogy előző életeim egyike egy olyan helyhez köt, amit megmagyarázhatatlanul a részemnek tekintek, nos ekkor az élet, elvezetett egy olyan ponthoz, hogy megbizonyosodhassak róla: mindez valóban igaz, minden amit korábban gondoltam egy korábbi valós élethez kapcsolódik, melynek lenyomatát magamban hordom. Az az elsöprő (energia és gondolat) hullám, amely elvezetett ehhez a felismeréshez, az egyik legjelentősebb pillanat volt a mostani életemben. Sokszor gondoltam azt hogy nem is fontos igazán tudnunk más életeinkről, hiszen okkal vagyunk a jelenlegiben, de mégis, valahol érzem hogy érdemes.
Ez segített abban, hogy kezdjek újra visszatérni arra az ösvényre, ami tudom hogy azokhoz a célokhoz vezet, amiket kitűztem magamnak. És tudom, hogy ezek nem lehetetlenek, hiszen lehetetlen nem létezik. Hirtelen még több dolog értelmet nyert, és halványan érzem is, merre haladok végre, és hogy igenis, jó irányban. Nem érdemes meginogni, vagy letenni a nagy célokról, csak azért mert messzinek vagy nehéznek tűnnek. Vagy azért, mert egy könnyebben elérhetőek csillannak fel a láthatáron. Hiszen minden, amit igazán akarunk, a mindenség szívében született meg, és a részünkké válik. És innentől kezdve minden nekünk dolgozik hogy elérjük, amit akarunk.
Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy azt hittem biztosan nem tudok meditálni, nos mégiscsak tudok. Elhatároztam, hogy ezt tökéletesítem, mert mindent meg akarok tudni erről és a többi létemről is, ami a jelenlegi életemhez, és a világ efféle megértéséhez a javamat szolgálja. Bár már mélyen érzem azt, hogy melyek azok az emberi kapcsolatok, amelyek nem első generációsak... kik azok, akikhez a kapcsolat régebb óta fűz, mint egy emberi élet; és mik azok a jellemzők az életemben és a személyemben, amik alapvetően velem vannak sok-sok évtized, évszázad, vagy akár évezred óta. Hiszen a lélek halhatatlan...

Köszönöm ezt az estét. Az egyik legcsodálatosabb visszacsatolás volt, amit valaha kaptam.

sky posts

ha még mindig nem hiszel benne nézz fel az égre. akár egy térkép. a határtalan világ. a jelek ott vannak. csak tanuld meg észrevenni és látni őket. ez az első lépés ahhoz hogy megértsd. olvass az élet által eléd küldött jelekben. kérd, és megadatik. gondolataiddal teremts.

just for the moment

Néha a legváratlanabb életszakaszokban találunk olyan embereket akik boldoggá tesznek bennünket. Minden nap szebb, mert ők energiával töltenek el bennünket; és tudjuk hogy mellettünk állnak. A világ bármelyik részén éljünk is, körülöttünk léteznek azok, akikkel a legjobban meg tudjuk értetni gondolatainkat, akik leginkább átérzik amit érzünk, s megértik terveinket, vagy boldogságunk forrását. Nélkülük nem lennénk azok akik vagyunk. 

Ha nem lennének váratlan dolgok az életben, sosem érezhetnénk a meglepetés erejét! Bár véletlen nincs, minden okkal történik, néha jó azt gondolni hogy ezt csak úgy ajándékba kaptuk, hogy még boldogabbak legyünk. 

A teljes életet mi magunk teremthetjük meg, csak el kellene hinnünk végre, hogy valóban létezik ilyen állapot, amikor minden amire vágyunk megvan körülöttünk. Hiszen a világ csak azért van, hogy mi harcok árán bár, de végül eljussunk saját boldogságunkhoz.  

(Ed Sheeran - Small Bump)