totality

Az eső pedig egyszer csak szakadni kezdett, és egyértelművé vált:  boldogság kapujában állunk, ha hisszük, hogy képesek vagyunk itt és most átlépni. Letenni a félelmeket, és csak átadni magunkat az érzésnek. Az egész lényünket. Ennek az energiának, amelytől teljesnek érzed magad, és olyan érzeted támad, mintha tíz centivel a föld felett haladnál minden lépéseddel. (Ez a változás szele is. Ez az év a változás éve. Minden és mindenki változik.)

Átölel a lelked mosolya, sugárzik. Tízszeres energiával pörögsz, és ledöntöd a korlátokat. Mert érzed, hogy semmi sem lehetetlen. Minden, amit akarsz, elérhető, itt van egy karnyújtásnyira. És végre kinyújtod a kezed. Kinyitod a tenyered. Hogy befogadd a jót. 

Egységes egésznek érzel mindent. A képkocák a helyére kerülnek, és egy új, harmonikus világban élsz majd tovább. Ahol a szeretet energiák még inkább uralkodóvá válnak. És ezzel bármit meg lehet magyarázni. Szeretetből lettünk, szeretve vagyunk, szeretetért létezünk.

let the rain fall down

Imádom nézni az ablakból, ahogy sűrűn esik az eső, ahogy odakint hirtelen megtisztul a levegő, és amikor kilépek az ajtón mindig ugyanaz a jóleső érzés tölt el az ilyen napokon: változás jön. 

A változás nem mindig könnyű: másítani a megszokott dolgokon mindig kihívás. Ahogy ma figyeltem az esőcseppek hullását, és éreztem a friss levegőt tudatosult bennem, hogy ez a változás most nem lesz egyszerű. Meg kell érte küzdenem. Ahogy az eső is sugallta - hol elállt, hol irtózatos módon esni kezdett - ez a kiszámíthatatlanság most nehézséget okoz, és ahhoz hogy ezt megoldjam, ideje elindulni. A változás útján. Az életszakasz-váltások előtt le kell dobnunk múltbéli terheinket, hogy az új energiák teljesen átjárjanak és feltöltsenek, majd pedig sikerre vezessenek bennünket. Leteszem a félelmeket, és megpróbálom magam mögött hagyni a rossz érzéseket. Magamra fogok koncentrálni, és arra, hogy csak azt teszem ami nekem jó. Nem szabad hogy mindig másokat vegyünk először fontolóra:hogy ők mit gondolnak, mit éreznek. Néha kell hogy magunk legyünk kicsit, befelé fordítva a tekintetünket, és mindent megtenni amit úgy érzünk boldogabbá tenne bennünket - anélkül, hogy számolnánk a következményekkel. Amire igazán vágysz, megadatik.

A szabadság az, ami az ember sajátja. A szabad akarat, és a gondolatok ereje. 

Ha pedig elindulsz a változások útján, csak azokat a köveket vidd magaddal, amelyek számítanak: nem érzed a súlyát, és tudod hogy a világ végére is elcipelnéd. Egyszer pedig az út során gyűjtött köveiddel megérkezel egy helyre, ahol már nem kell tovább sétálnod, amikor azt érzed teljes vagy, és nem tudják elvenni tőled ezt az érzést: ott lakik a boldogság, mely az emberi szívben gyökerezik, átölelve mindazokat, akik mellettünk álltak a hosszú úton. 

let me remember

Annyira szeretnék sok emléket megőrizni az életben. Az elmúlt évekről, a fontos pillanatokról és a hétköznapokból egyaránt. Vissza akarok emlékezni a gyerekkorom éveire, és nem csak néhány morzsát találni képek, érzések formájában, hanem összefüggő élményeket. Hogy milyen volt egy 15 évvel ezelőtti napon felébredni, hogyan nyitottam ki a ház ajtaját és szívtam be a friss nyári levegőt. Mire gondoltam akkor, mikor gyerekként lehuppantunk a fűbe, és állatok formáját láttuk a nyári égen úszó felhőkben. Milyen fontos dolgokat mondhattak a nagyszüleim? Vissza szeretnék emlékezni merre sétáltunk a kedvenc fagyizómhoz, és hogy milyen öröm volt kiengedni a nyuszikat a veteményesbe... Nos igen, a rosszaság nem áll messze egy gyerektől sem..
Ezért szeretném néha, ha vissza lehetne nézni életünk filmjét. Belenézni és átélni dolgokat újra. Legalább egy kicsit. Hogy még inkább az emlékezetembe véssem őket, és érezzem a percek fontosságát. Az idő mulandó, és az életünk is.
Vannak dolgok, amikre visszagondolva az ember másképpen cselekedne, vannak dolgok amiket megbánunk. Viszont ha megtaláljuk ezekben a múltbéli foszlányokban azokat a momentumokat, amelyek többé, jobbá, tapasztaltabbá tettek bennünket felnőttként, átértékelődnek a hibák, és megtanulunk velük élni, és elfogadni hogy úgy kellett történniük, ahogy megtörténtek. És ez nem baj, kifejezetten jó, mindaddig amíg tudjuk hol rontottuk el, és rájövünk mi az, amit másképp kell csinálnunk a jövőben.
Ebben az egysíkú világban fényképek, videók, hangfelvételek, és leírt szavak őrizhetnek múltbeli pillanatokat, de remélem egyszer ugyanebben a világban, mikor már több sík létezik majd, kitalálják azt, hogyan lehet megörökíteni a fontos dolgokat úgy hogy egyszerre égetjük bele az érzést, a képet, a hangot, a körülményeket, egyszóval az érzékeink által tapasztalt egész helyzetet egyetlen, jól megőrizhető, és bármikor újra lejátszható "időkapszulába". (:
Mikor jön el végre egy olyan világ amikor a könyvek lapjaiból nem csak a betűk által megformált világot olvashatod ki, hanem érzed pontosan ugyanazt a dolgot, amit tudatni akar veled az író? Én ilyennek szeretném érezni és tapasztalni a világot. Egy új, sokdimenziós, határozottan érzékelhetőbb világot. Elvégre 2012 van, a változás éve... talán egyszer élhetünk egy ilyen Földön. Megváltozik majd az emberek felfogása, és az idő lényegtelenné válik, csak az határoz majd meg mindent, ami van, amit akarunk, és ami igazán fontos.

lenyomatok

A lelkünk, a szellemünk olyan korábbi életek jegyeit hordozza magán, mely meghatároz bennünket: kapcsolatainkat, félelmeinket, céljainkat, azok eléréséért folyatott harcainkat, kitartásunkat és a szeretetre való képességünket.
Mikor már kezdtem elfelejteni, és megkérdőjelezni azt a mély, belső korábbi megérzést, hogy előző életeim egyike egy olyan helyhez köt, amit megmagyarázhatatlanul a részemnek tekintek, nos ekkor az élet, elvezetett egy olyan ponthoz, hogy megbizonyosodhassak róla: mindez valóban igaz, minden amit korábban gondoltam egy korábbi valós élethez kapcsolódik, melynek lenyomatát magamban hordom. Az az elsöprő (energia és gondolat) hullám, amely elvezetett ehhez a felismeréshez, az egyik legjelentősebb pillanat volt a mostani életemben. Sokszor gondoltam azt hogy nem is fontos igazán tudnunk más életeinkről, hiszen okkal vagyunk a jelenlegiben, de mégis, valahol érzem hogy érdemes.
Ez segített abban, hogy kezdjek újra visszatérni arra az ösvényre, ami tudom hogy azokhoz a célokhoz vezet, amiket kitűztem magamnak. És tudom, hogy ezek nem lehetetlenek, hiszen lehetetlen nem létezik. Hirtelen még több dolog értelmet nyert, és halványan érzem is, merre haladok végre, és hogy igenis, jó irányban. Nem érdemes meginogni, vagy letenni a nagy célokról, csak azért mert messzinek vagy nehéznek tűnnek. Vagy azért, mert egy könnyebben elérhetőek csillannak fel a láthatáron. Hiszen minden, amit igazán akarunk, a mindenség szívében született meg, és a részünkké válik. És innentől kezdve minden nekünk dolgozik hogy elérjük, amit akarunk.
Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy azt hittem biztosan nem tudok meditálni, nos mégiscsak tudok. Elhatároztam, hogy ezt tökéletesítem, mert mindent meg akarok tudni erről és a többi létemről is, ami a jelenlegi életemhez, és a világ efféle megértéséhez a javamat szolgálja. Bár már mélyen érzem azt, hogy melyek azok az emberi kapcsolatok, amelyek nem első generációsak... kik azok, akikhez a kapcsolat régebb óta fűz, mint egy emberi élet; és mik azok a jellemzők az életemben és a személyemben, amik alapvetően velem vannak sok-sok évtized, évszázad, vagy akár évezred óta. Hiszen a lélek halhatatlan...

Köszönöm ezt az estét. Az egyik legcsodálatosabb visszacsatolás volt, amit valaha kaptam.