Imádom nézni az ablakból, ahogy sűrűn esik az eső, ahogy odakint hirtelen megtisztul a levegő, és amikor kilépek az ajtón mindig ugyanaz a jóleső érzés tölt el az ilyen napokon: változás jön.
A változás nem mindig könnyű: másítani a megszokott dolgokon mindig kihívás. Ahogy ma figyeltem az esőcseppek hullását, és éreztem a friss levegőt tudatosult bennem, hogy ez a változás most nem lesz egyszerű. Meg kell érte küzdenem. Ahogy az eső is sugallta - hol elállt, hol irtózatos módon esni kezdett - ez a kiszámíthatatlanság most nehézséget okoz, és ahhoz hogy ezt megoldjam, ideje elindulni. A változás útján. Az életszakasz-váltások előtt le kell dobnunk múltbéli terheinket, hogy az új energiák teljesen átjárjanak és feltöltsenek, majd pedig sikerre vezessenek bennünket. Leteszem a félelmeket, és megpróbálom magam mögött hagyni a rossz érzéseket. Magamra fogok koncentrálni, és arra, hogy csak azt teszem ami nekem jó. Nem szabad hogy mindig másokat vegyünk először fontolóra:hogy ők mit gondolnak, mit éreznek. Néha kell hogy magunk legyünk kicsit, befelé fordítva a tekintetünket, és mindent megtenni amit úgy érzünk boldogabbá tenne bennünket - anélkül, hogy számolnánk a következményekkel. Amire igazán vágysz, megadatik.
A szabadság az, ami az ember sajátja. A szabad akarat, és a gondolatok ereje.
Ha pedig elindulsz a változások útján, csak azokat a köveket vidd magaddal, amelyek számítanak: nem érzed a súlyát, és tudod hogy a világ végére is elcipelnéd. Egyszer pedig az út során gyűjtött köveiddel megérkezel egy helyre, ahol már nem kell tovább sétálnod, amikor azt érzed teljes vagy, és nem tudják elvenni tőled ezt az érzést: ott lakik a boldogság, mely az emberi szívben gyökerezik, átölelve mindazokat, akik mellettünk álltak a hosszú úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése