A kihívás nélküli élet nem élet. Az ember, születésével feladatot, küldetést választ, amelyet meg kell élnie teljes egészében, annak minden valójában; de ez csak úgy lehetséges sikeresen, ha mérlegelni tudja, hogy minden egyes rossz szükséges rossz, - egy tanulási folyamat része - amely majd elvezet a személyiség teljes, kikristályosodott voltához; és ezek által a elkövetkező boldogság megélése mindinkább tisztábban, és lelkünk minden egyes részét elérő formában valósulhat meg. Ha feladjuk, azzal önmagunkról mondunk le; a saját valónkkal szemben támasztott elvárások feladása pedig megsemmisítik az erőnkbe és képességeinkbe vetett hitet, amely egyenesen láncreakciót indíthat el.. Könnyebb az egyenes utat választani, de az ember kíváncsi természete révén úgyis a kanyargósat választja, mert az sokkal szebb lehet; ha tudjuk hogy minden egyes zsákutca - bár olykor feleslegesnek is tűnhet - egészében közelebb visz a célhoz. Ha az egyén eljut odáig, hogy saját álmait megkérdőjelezi, miben hihet akkor?
Visszatalálni önmagunkhoz talán a legnehezebb feladat, melyet egyedül kell végigjárnunk, azonban e kemény próba sikeres, ha újra hinni tudunk korábbi álmainkban, és a létünket átértékelve, az apró örömöket begyűjtve, a nagyobb rosszakat pedig elfogadva és belőlük tanulva indulunk tovább azzal a tudattal, hogy egy színesebb életút vár bennünket. Immár azzal a tudással felvértezve, mely biztonságérzetet ad: legközelebb tudni fogjuk hogyan toljuk arrébb az elénk gurított követ.

A teljesség az a csoda, amelyet csak azok kaphatnak meg, akik hisznek az egészben. Ha átléped saját korlátaidat egy olyan szigetre jutsz, ahol nincs határa a képzelőerőnek, és nincs ami megakadályozzon kiteljesedésedben.
A legfontosabb hogy tényleg az légy, aki lenni akarsz. Aki benned rejtőzik, és néha azért nem látszik mert a mai társadalom, a környezetünk rákényszerít hogy minimumra tekerd a kapcsolókat, hogy alkalmazkodj ahhoz "ami helyes". Csakhogy minden helyes, amit te annak gondolsz. Mások gondoljanak azt, amit akarnak, a legfontosabb hogy te az légy aki mindig is akartál. Anélkül, hogy érdekelne mások mit gondolnak. Elítélhetnek. Mindig lesznek olyanok akik elítélnek. De lehet hogy azért teszik mert irigyek. Ez sose bosszantson. Ő nem értik azt a világot amiben te élsz. Nem értik a teljességedet. Nem is érzik. Egyszer talán. Ha valami rádöbbenti őket arra hogy nem érdemes rohanni. Hogy minden egy karnyújtásnyira van. Csak ki kell nyújtani a karodat. És megkapod. Tudatosítanunk kellene magunkban, hogy mindent megkaphatunk. Nincs olyan hogy "ha az egyik dolog jó akkor biztos történik valami rossz." Lehet egyszerre elegendő pénzed, egészséged, családod, szabadidőd, ambíciód, sikered. Nem kell lemondanod egyikről sem. Teremtsd meg a gondolataiddal. Ezután csak azon kell dolgoznod, hogy nyílj meg a lehetőségek befogadására, és ha megkaptad amit szerettél volna, dolgozz azon hogy meg is tartsd.
Márpedig az élet a lehetőségek tárháza. Nyisd meg a legelső kaput. És kinyílik a többi is.

énekled dalod.
hangod felénk száll.
megtisztít, kitalál.
szent szavunk száll.
lejjebb s alább.
ötletedben megtalál.
keresd őt tovább.
lenéz rád s megtalál.
 ebben a percben élvezd ki minden szavát
kezed alatt a betűk  szent szavát.
hagyd hogy szóljon tehozzád
isteni lényünk így tehát.
kell a szó, kell a hang.
bocsát reád 
isteni lény, szó fohász
add meg nékünk, ó ,
így tehát.
kezd el, szíved kapuját 
ébren nyitva
 ó reád 
kezd tehát a nappal.
minden érzés szerte száll.
élvezd ki a hangot: 
énekünk száll.
szent kórus dala hív.
nyisd meg elméd mifelénk.

énekeld hát szent szavát
lelked mélyének dalát.
kinyílt tudat erős elme ez vezet majd célhoz. erre.
kell  a világ kell a fény.
tárd ki szíved mifelénk.
nyisd meg magad még jobban .
bensőd felét.
őrizd meg szívedben a tudatosságot.
lelked mélyén a lángot.
tárd ki kapuidat élvezd hangunkat.
láss míg kell.
te vagy az hát fénynek angyala
terítsd ki szárnyaidat
helyezd rám álmaidat.
„segíts nekem!”
„aludj el … s eljövünk érted újra meg újra.”