2013. október 1., kedd

Akkor, amikor minden érzéked táncol, akkor érezheted azt hogy igazán élsz. Magadba szívod az összes energiát és szivárványszínben fürdik minden részed.

2013. szeptember 29., vasárnap

Kulcs az élethez



Azt is érzem, ami a külvilágnak láthatatlan. Azt a belső magot, amit néhányan képesek vagyunk valaki szemében meglátni. Ilyenkor tudom, hogy a lelkeink összetartoznak. Rendíthetetlenül. Az Élet ezt már akkor tudja, amikor élénk sodor egy helyzetet, amiről csak később tudjuk meg, mekkora mérföldkőnek számít az később visszatekintve. 
Ez a pillanat volt a boldogság kapuja.. melyen beléptünk. Az a pont ahonnan az igazi élet kezdődik.. Ha hagyod, hogy ez az érzés átjárjon, egyszer csak megérted, hogy ez az állapot a létezés lényege. Egy olyan alapvető dolog, ami mindenki számára természetes kellene hogy legyen, nem pedig csak távoli, áhított állapot. 
A tökéletes egy olyan fogalom, aminek létezéséről minden embernek csak elképzelése van, de amikor létrejött sem veszik észre, mert annyira elmerülnek az élet dolgaiban, hogy talán sosem tudják: igenis az volt a tökéletes állapot. A tökéletes szubjektív. Mondhatjuk, hogy nem létezik. De érdemes az adott életünket nézni. Minden lehetséges, elérhető jót birtokolva, földi és érzelmi szinten is létezik a tökéletes. Minden tőlünk függ, és attól, hogyan tekintünk a körülöttünk lévő világra. 
A lélek megérzi ezt. Számára a tökéletesség a boldogsággal egyenlő. A boldogság pedig maga a tökéletesség. Ilyenkor ér haza a lelkünk egy része. A boldogság ad igazi visszacsatolást számára, hogy az életben megteremtettük az egyik legfontosabbat. Csakis ez lehet a kiindulópont minden más cél eléréséhez. Alapvető feltétel, ami nélkül bármilyen elért cél darabokra hullik, vagy egyszerűen értelmét veszti. 
A boldogság pedig szeretetben gyökerezik, melynek teremtése egy olyan velünk született képesség, ami az első levegővételtől kezdve az utolsóig elkísér: akár elfogadjuk, akár nem. Életünk során az egyetlen kulcs mindenhez, hogy rendíthetetlen hitünk legyen a szeretetben. Abban, hogy képesek vagyunk adni azt, és befogadni, mélyen a szívünkbe. 
A szeretet, ami táplálja minden sejtünket és értelmet ad létünknek. Minden más csak másodlagos lehet. A boldogság pedig a szeretet különböző formáinak kikristályosodott csodálatos fénygömbje, ami beburkolja lelküket és élteti azt.

2013. január 27., vasárnap

Léleksejt-kapocs


A csoda szárnyra kelt. Azzal a szeretettel, amire képes vagy, behinthetnéd az egész világot szeretet-porral, mint ahogyan a mesékben a tündérek álomporral. Soha el nem fogyó, örök dolog. Az egyetlen olyan a világon, amiben hihetünk, hogy örök kell hogy legyen. Hinni akarom, hogy örök. Merjünk hinni benne? De ha ebben nem, akkor miben másban?
Semmi nem számít ezen kívül. Egyetlen egy sem a földi javak közül. Mikor csordultig van vele a szíved, ragyog a lelked, és minden sejted mosolyog. Amiért körülötted a legfontosabbak szeretnek. De főként azért mert te szeretsz. Teljes lelkeddel. Azokat, akik boldoggá teszik a pillanatokat. Nem néhányat, hanem az összeset, közösen, együttes erővel. Mert az ő erejük, szeretetük csak összességében képes végtelen boldogságot előidézni benned. A boldogság az, amikor azt érzed otthon vagy bármerre lépj is a világban. Itthon vagy, mert szeretnek, és ezt a saját bőrödön érzed. Amikor az a gondolatod támad, hogy ennél már nem lehet jobb, ez a mindenség.
Ez a világ megmérgez bennünket kétkedéssel és félelemmel. Már abban is kételkedsz, hogy ami a tiéd, az érzelmek, ellophatóak. Meddig marad a tied? Barátok, szerelem, család. Az éreztetik velünk, hogy ez különleges ha mind egyben van, pedig ez a normális, az ha mind együtt van jelen, tesz boldoggá, vidámmá, ők azok akikért minden nap fel akarsz kelni, akik miatt mosolyogsz és amiért élned kell. A szeretetet miért nem tanítják? Azoknak, akik nem tudják hogyan kell? Érezniük kellene, megérteni hogyan működik; és tudatni velük hogy igenis létezik, ők is részesei, senki sem kivétel, csak valahol mélyen eltemették magukban.
Minden egyes szeretett percünkért hálás kell hogy legyünk a Világmindenségnek. Minden egyes ölelésért, mosolyért, és "szeretlek"-ért. Mert ennél csodálatosabb dolog nem létezik. Bár szavakkal lehet hazudni, öleléssel, és szeretettel nem. Aki tudja hogyan működik, érzi a rezgéseit, biztos lehet benne, hogy szeretetet hazudni, nem lehet. Aki pedig ezzel próbálkozik hatalmas kárt tehet, s egyben önmagát is becsapja az ámítással.
Érezd a szeretetet, és hagyd, hogy átjárjon. Ebből lettél, ebből vagy, s ebből születsz újjá.

Drága P., nélküled sosem bizonyosodhattam volna meg a szeretet erejéről. Te vagy az őrangyalom, aki fentről vigyáz rám, és a boldogságomra, létem minden egyes pillanatában.